A mesemondó versenyről a fényképalbumban találsz fotókat:

http://zshornapoton.edupage.org/album/?#gallery/96

Benedek Elekről itt olvashatsz:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Elek_%28%C3%ADr%C3%B3%29

Iskolánkban elkezdtük a hagyományos táblák leszerelést. A táblák helyett írásra és rajzolásra alkalmas felületeket készítünk el.

További információt a csatolt weboldalon találhatsz.

http://smartwallpaint.sk/novinky/skola-v-ziari-nad-hronom-je-prvou-skolou-bez-kried/

Tökfaragás, fantasztikus jelmezek, finom puncs és zsíroskenyér hagymával, felvonulás a faluban, lámpaeregetés, disco, vidám hangulat, nagyon sok résztvevő, de inkább nézd meg a rendezvényről készült fényképeket...

http://zshornapoton.edupage.org/album/?#gallery/95

2014. október 29-én /szerdán/ 16:00 órai kezdettel szülői részvétellel

HALLOWEEN PARTIT

rendezünk az iskolában.

Program:

1. tökfaragás
2. gipsztökök festése
3. szellemes mécses készítése /hozz magaddal sima falú üvegpoharat/
4. denevércsipesz készítése /hozz magaddal facsipeszt/
5. halloweeni dekoráció készítése
6. halloweeni felvonulás - disco
7. repülő lampionok eresztése /megfelelő időjárás esetén/

A helyszínen forraltbor, kölyökpuncs és halloweeni figurák vásárolhatók

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Új tanév, új lehetőségek. A pedagógusok és a tanulók zöme ezzel a gondolattal lát hozzá az új tanévhez. Egy új dolog mindig magában hordozza a változás – javulás, vagy netán a hanyatlás – lehetőségét. Egy új játék rengeteg felfedezésre váró pillanatot, kihívást rejteget egy kisgyereknek, éppen úgy, ahogy egy új munkahely egy felnőtt számára. Az újdonság fokozatos megismerésével, tapasztalásával tudásunk bővül.

Iskolánk is törekszik a változásra, folyamatos megújulásra. Mivel kis iskoláról van szó, ez nagyon nehéz, hiszen mindamellett, hogy minden egyes szalmaszálért kőkeményen meg kell küzdeni, harcolni kell a fennmaradásért is. A fennmaradásért vívott küzdelemben – sok más fontos tényező mellett – nagy szerepet kapott a falu motorosainak összefogása és a motoros találkozó megszervezése iskolánk udvarán. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani minden egyes résztvevőnek, szervezőnek, szülőnek, aki egy kicsit is hozzájárult az eseményhez! A találkozó helyszíne teljesen szokatlan és újszerű volt, de ennek ellenére mindenki otthonosan érezte magát és mozgott a színpaddal, sátrakkal, játszósarokkal tarkított iskolaudvaron. A találkozó nagy sikert aratott, és bízunk benne, hogy a jövő nyáron is otthont tudunk adni az eseménynek!

Iskolánk épülete is néhány éve megújult, a több mint ötvenéves épületet sikerült kívülről is és belülről is rendbehozni. Pillanatnyilag a tornaterem felújítása van folyamatban, a régi nyílászárókat már újakra cserélték. Az osztálytermekben új padok, bútorok, segédeszközök ( táblák, interaktív táblák) vannak, és az ősz folyamán tervezzük az új, kréta nélküli tábla bevezetését minden osztályban. A modernizációk sora nem ér véget a külsőségekben. Az iskolában folyó munkát is igyekszünk úgy összeállítani, hogy minden gyermek találjon számára megfelelő és hasznos tevékenységet a kötelező tanítási órák után is. Ebben a tanévben a szakkörök között több újdonság is található. A néptánc és az éneklés iránt érdeklődő gyerekek bejelentkezhettek a néptánc szakkörbe illetve az énekkarba. A labdajátékokat kedvelők a labdarúgás mellett a kézilabda szakkört választhatták. Az új körtevékenységekkel szeretnénk a tanulók idejét hasznosan kitölteni és pozitív értékeket közvetíteni számukra. Az énekkar és a néptánc elsődleges küldetése a zene, néphagyományaink, kultúránk alaposabb megismerése és tisztelete,valamint az együttdolgozás és -alkotás öröme. Kodály Zoltán szerint: „Aki zenével indul az életbe, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti őt a bajon.” Az új tanév elején mi, pedagógusok is bízunk abban, hogy a zene világa magával ragadja a gyerekeket, és egyre inkább részesei akarnak majd lenni. Az énekkarral már karácsonykor szeretnénk színpadra állni, valamint a többi iskolai ünnepség hangulatát is emelni néhány dallal. Kemény munka áll előttünk, de megéri, hiszen egy szépen elénekelt dal öröme és sikere óriási erőt ad előadónak és hallgatónak egyaránt. Bízunk abban, hogy az új szakkörök elnyerik a tanulók tetszését, és színesebbé teszik iskolánk életét.

                                                                                                                                  Mgr. Mikos Gróf Melinda

A „Szülőföldön magyarul” nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatást a  Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.  58/2014 számú bizottsági határozata alapján az OTP Bank október 6-án utalja át a jogosult pályázók számlájára. 

Azon pályázók, akik a pályázat benyújtásáig nem nyitottak számlát az OTP Bankban, 2014. október 6. és december 31. között készpénzben vehetik át a támogatást a lakhelyükhöz legközelebbi OTP bankfiókban.

A megítélt támogatás összege: 55 €       

2014-ben Szlovákiából 47 604 pályázat érkezett be a nevelési, oktatási, valamint tankönyv-és taneszköz támogatásra. Ebből 962 pályázó nem részesül támogatásban, melynek oka határidőn túl beérkezett pályázat, nem jogosult a támogatásra az a pályázó, aki 50-től több igazolatlan órát hiányzott, illetve a hiánypótlásra való felszólítás után sem egészítette ki pályázatát.

A támogatott és az elutasított pályázók a napokban írásban értesítést kapnak a programot lebonyolító Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségétől.

Iskolánk a helyi sportszervezettel együttműködve bekapcsolódik a futballtehetségek nevelésébe és biztosítja azok részvételét a különböző versenyeken. 2013 augusztusától ifjúsági csapatot hoztunk létre, 2014 júliusától pedig iskolai és futballszakosztály keretén belül is foglalkozunk a fiatalabb és az idősebb diákok nevelésével.

A kezdeményezés egyik eredményeként a 2014/2015-ös tanévben bekapcsolódunk az összes iskolai labdarúgó versenybe:

Coca Cola Cup - http://www.skolskypohar.sk/

McDonald´s Cup - http://mcdonaldscuo.sk/

Szlovák kupa - http://doveraskolskypohar.sk/

A versenyek eredményeiről és az ifjú labdarúgók tevékenységéről az iskola weboldalán tájékoztatjuk iskolánk tanulóit, a kedves szülőket és a nagyközönséget.

Egy osztálytalálkozó margójára…

„Hunyd le a szemed. Képzeld el a múltat.
Ülj a helyedre. Légy ki voltál újra.
Merülj el az emlékekben. Lásd, érezd mit akkor éltél át,
mikor még boldog gyermek voltál életed hajnalán.
Majd nyisd ki szemed, s fogadd a jelent,
tudd, hogy a régi emlék nekünk is ennyit jelent.”

Több mint 30 év telt azóta, hogy elhagytuk szeretett iskolánk – KAI Felsőpatony – padjait és utoljára találkoztunk. Ebből az alkalomból osztálytalálkozót szerveztünk, amelyre 2012. május 26-án került sor egykori iskolánk falai között.  A találkozó nem várt érzéseket váltott ki mindannyiunkban, ezért fontosnak tartottam, hogy megosszam az élményt másokkal is.

Már hosszabb ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy osztálytalálkozót szervezzünk. A 30. évforduló remek alkalomnak ígérkezett. Ezt megelőzően még egyszer sem szerveztünk osztálytalálkozót. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy az iskolát kissé különös, mondhatni kaotikus módon hagytuk el. Némelyikünk nyolcadik osztályból maradt ki, mások kilencedikből, néhányan itt ballagtunk az idősebb diákokkal, a többiek egy másik iskolában a következő tanév végén, és akadtak olyanok is, akiknek ballagása sem volt. Nagyon halvány emlékeim vannak egy ballagási bankettről, arra viszont már nem emlékszem, hogy melyik évben és kikkel együtt zajlott. És végül nem elhanyagolható az a tény sem, hogy egykori osztályfőnökünk, Szabó Ilona 1981-ben elhagyta az országot, és Amerikában telepedett le. Az osztálytalálkozó alkalmából megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot. Minden számomra elérhető forrást és segítséget igénybe vettem a keresésénél. Sikerült megszereznem rokonoktól a levélcímét. A válasz viszont váratott magára. Arra a lehetőségre is felkészültem, hogy nem kapok választ. Így mindent összegyűjtöttem róla és  családjáról a modern technika segítségével, amit csak lehetett. A találkozó reggelén – ugyanúgy, mint minden azt megelőző reggelen – izgalommal nyitottam ki a postafiókomat, reménykedve, hogy kapok valamilyen visszajelzést. A fáradozásom nem volt hiábavaló. A várva várt e-mail megérkezett, benne egy őszinte és szívszorító történettel és egy meleghangú üdvözlettel mindannyiunknak, beleértve az iskola jelenlegi tantestületét is.

Az osztályfőnöki óra megtartására már ezt megelőzően megkértem Gálffy Éva tanító nénit, aki jelenleg is az iskola igazgatóhelyettese, annak idején pedig a szlovák nyelvet oktatta az osztálynak. Rajta kívül napjainkban még Vermes László tanító bácsi dolgozik az iskolában egykori tanítóink közül.

A találkozó szervezése közben rengeteg gondolat, különös érzés és emlékkép kavargott bennem.

Az ember - legalábbis jómagam - 30 év után vegyes érzelmekkel érkezik az osztálytalálkozóra. Egy picit kíváncsi, egy picit feszült, egy picit minden. Azt hiszem mindenkiben egy alapvető kettősség munkálkodik ilyenkor. Milyennek találom az egykoron mindennapjaim résztvevőit 30 év után és természetesen vajon ők milyennek találnak majd engem?

Néhány osztálytalálkozón már részt vettem egykori középiskolámban, de erre mégis máshogy készültem, hiszen ebben az esetben nemcsak az iskolában eltöltött évek kötöttek össze bennünket, hanem a szülőfalunk és ezzel együtt szinte az egész gyermekkorunk is, amit itt töltöttünk. Ettől lett ez a találkozó sokkal különlegesebb és varázslatosabb.

A találkozóra érkezve láthattuk: nagyot változott az iskola környezete: tornaterem, iskolai étkezde épült, korszerű körülmények között tanulhatnak a mai diákok. De változhatott bármi, a mi időnkben is nagyon jó volt itt tanulni! 

Nyolc szép évet töltöttünk el ezen falak között. Körbe sétálva megújult iskolánkat különös érzés szállta meg az embert. Kérdések sokasodtak bennünk, és melegség öntötte el a szívünket, ha arra gondoltunk, hogy hány gyerek tanulta itt a betűvetés mesterségét az iskola padjaiban? Mennyi fiatal tanult meg helyesen írni, olvasni, számolni. Mennyi kisdiákkal osztották meg a tudásukat az egykori tanítóink? Hálásak vagyunk nekik azért, hogy minket is elindítottak egy olyan úton, ami nem volt könnyű, de sok szépet, sok-sok boldogságot hozott. Hat évesen még szorongva léptük át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen világba kerültünk. Tanítóink, sok-sok türelemmel vezettek be bennünket a tudás birodalmába. De nemcsak tanítottak, neveltek is bennünket. Köszönjük nekik ez úton is! 

Egy valami biztos: én büszkén vallom, hogy a Felsőpatonyi Alapiskolába jártam!!  És higgyétek el, hogy ezek nemcsak üres szavak. Én tényleg úgy gondolom, hogy itt jó alapokat kaptam. A jó alapra pedig lehet építeni. Valószínű, hogy nagyrészt ennek köszönhetően az életemet úgy tudtam alakítani, hogy mindenütt helytálltam és sehol sem hoztam szégyent egykori iskolámra és tanítóimra sem. A sors pedig úgy hozta, hogy néhány év elteltével visszatérhettem ide - mint nevelő – volt tanítóim közé, hogy magam is arra neveljem és tanítsam az ifjabb nemzedéket, amire Ők tanítottak engemet. És teszem ezt azóta is, immár 25 éve.

Ez az osztálytalálkozó jó lehetőséget adott ebben a rohanó világban egy kis feltöltődésre, egy kis kötetlen beszélgetésre, a találkozás önfeledt örömére. Napokon keresztül gondolkodtam, hogy miként állítsam össze a köszöntőmet. Közben eszembe jutottak a szikragyűlések, pioníravatás, a Petőfi Sándor raj, a Zoja Koszmogyemjanszkaja pionírcsapat, teadélutánok a pionírklubban, osztálykirándulások, 3 felejthetetlen hét a természeti iskolában, az énekkari próbák és fellépések, a siker örömteli pillanatai a kórusfesztiválokon, gyermeknapok, maszkabálok, iskolai ünnepségek és még sorolhatnám.

Előkerestem a ballagási tablónkat. Kis felújítás után  az 1981- ben és részben 1982 - ben végzett osztályból  23 diák, 16 fiú és 7 lány mosolygott vissza a képekről. Néhányan hiányoznak róla, és vannak olyanok is, akik ma már nem lehetnek közöttünk. Elragdta Őket a halál. Emlékeinkben azonban ma is velünk élnek, megőriztük arcukat, mosolyukat és a közös élményeket. Az osztályfőnöki óra után, Miklós Béla és Kiss Feri sírján közösen helyeztük el a megemlékezés virágait a helyi temetőben. 

Ha az idő nem sürgetett volna bennünket, még órákig elhúzódott volna az osztályfőnöki óra. Ismételten búcsút vettünk egykori iskolánktól és a Csécsénypatonyi Vendéglőben átadtuk magunkat az önfeledt ünneplésnek, mert úgy érzem, sikerült igazi ünnepet varázsolni ebből a találkozóból. A vacsoránál vendégünk volt Karácsony Karolina tanító néni is, aki 5 éven keresztül volt az osztályfőnökünk az iskola alsó tagozatán. Az Ő jelenlétében levetítettük azt a kisfilmet is, amelyet a természeti iskolában készítettek rólunk. Ezúton is köszönjük Kopecsny Lacinak, aki digitalizáltatta a felvételt. Nagy élmény volt látni magunkat!

Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik munkájukkal hozzájárultak az osztálytalálkozó szervezéséhez. Mindannyian köszönjük az alma mater jelenlegi igazgatójának, Horváth Zoltánnak is, hogy lehetőséget és helyet biztosított a találkozó lebonyolítására ! És köszönjük Gálfy tanító néninek, hogy megtisztelt bennünket, és elfogadta meghívásunkat és így egy személyben képviselte volt tanítóinkat, osztályfőnökünket és az iskola jelenlegi vezetését is.

Végezetül pedig hozzátok szólnék, Kedves Felsőpatonyi Diákok!

„Hogyha még lehetne, s nem lihegném túl,
Célom ha támadna túl a túlon - túl
Hogyha lehetnék még, vékonyka gyerek
És felfelé repülnénk együtt- veletek!”

Meggyőződésem, hogy még nem érzitek a fenti sorok súlyát. Eltelik még bizonyosan néhány esztendő, amíg Ti is hasonlóképpen fogtok visszagondolni egykori iskolátokra és tanítóitokra. Addig is tegyetek meg mindent – főleg szorgalmas tanulással - önmagatok és iskolátok felemelkedéséért.

Ehhez kívánok sok sikert és kitartást mindannyiotoknak és tanítóitoknak egyaránt.

Üdvözlettel

Vargáné Székely Katalin

Fényképek a  MOTOROSOK AZ ISKOLÁÉRT albumban!

Az iskola épületének hőszigetelése és festetése után (2012) elkezdődött a torneterem felújítása. A rekonstrukció első részében a nyílászárók lettek kicserélve Folyamatosan következik a tetőszerkezet, világítás, padlózat és a szodiális helységek teljes felújítása.

Kis Karácsony - Nagy Karácsony

http://www.youtube.com/watch?v=Z0FeQQ8FTYU

KÉSZÍTSÜK KÖZÖSEN A FALU ADVENTI KOSZORÚJÁT

Szombat, 2013. november 30-án a délután 13,00-tól a kultúrház előtti parkban

Az első gyertya meggyújtása

MIKULÁSNAPI ÜNNEPSÉG

Pénteken 2013. december 6-án 18,00 órától a kultúrházban

Zenés mikulásnapi műsor

KARÁCSONYVÁRÓ

Szombaton 2013. december 7-én 14,00 órától az iskola tornatermében

Kézműves foglalkozások gyerekeknek

KARÁCSONYI ÜNNEPVÁRÓ

Csütörtökön 2013. december 19-én 17,00 órától a kultúrházban

Óvodások és iskolások kultúrműsora karácsonyi vásárral egybekötve

ADVENTI KONCERT

Szombaton 2013. december 21-én 17,00 órától a református templomban

"Induljunk Betlehembe" - KICSI HANG műsora

IV. ADVENTVASÁRNAPI GYERGYAGYÚJTÁS

Vasárnap 2013. december 22-én 16,00 órakor

Kultúrműsor

I. KARÁCSONYI GYALOGTÚRA

Pénteken 2013. december 27-én 9,30 órakor

Gyalogtúra

ÓÉVBÚCSÚZTATÓ

Kedden 2013. december 31-én 22,00 a kultúrház előtt

7,45         -       8,30         1. óra

8,30         -       8,40         szünet

8,40         -       9,25         2. óra

9,25         -       9,40         nagyszünet

9,40         -       10,25       3. óra

10,25       -       10,30       szünet

10,30       -       11,15       4. óra

11,15       -       11,25       szünet

11,25       -       12,10       5. óra

12,10       -       12,35       ebédszünet

12,35       -       13,20       6. óra

13,20       -       13,25       szünet

13,25       -       14,10       7. óra

14,10       -       14,15       szünet

14,15       -       15,00       8. óra

Ebben az évben a hagyományokat felrúgva új formában szerveztük meg a HALLOWEEN napi programunkat. A tanulók napközben miniatűr és gigantikus töklámpásokat faragtak, díszes lampionokat készítettek. Este pedig felvonultunk a faluban. A felvonuló boszorkányok, szellemek, vámpírok és varázslók kicsit megváltoztatva az eredeti „Cukrot vagy Csínyt!“ jelszót „Cukrot vagy Pénzt“ követeltek a menettel találkozó emberektől. Meglepően sok házban viszont már előre elkészített cukorkával fogadtak bennünket.

Egész napot a gyerekek vidámsága, a szülők és a falu lakosainak érdeklődése jellemezte.

Erről tanúskodnak a fotóalbumunkban található fényképek:

https://zshornapoton.edupage.org/photos/?photo=album&gallery=77

A HALLOWEEN története

Tradicionális ír Jack O’Lantern, a halálra vigyorgó Halloween lámpás a angolul:" Rutabaga" (en) vagy Swedish turnip (latinul: Brassicca napus) nevű

növény gumójából

A Snap Apple Night ír ünnep is a Halloweenhez kapcsolódik, a középkorban október 31-én tartották, az esemény elnevezése arra a játékra (angolul: bobbing for apples) utal, amikor az ünnepen résztvevők hátrakötött kézzel próbálták megenni a madzagokra kötött vagy a víz tetején úszkáló almákat

A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.

Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később Halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a sötétség kezdetét, mert a kelták úgy hitték, hogy a napisten Crom Cruach a halál és a sötétség istenének fogságába került. Október 31-én az újév előestéjén Samhain összehívta a halottakat, amelyek különböző formákban jelentek meg, ezek rossz lelkek, gonosz állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel a papok minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.

Az emberek állatbőröket vettek magukra és Crom Cruach bálványisten tiszteletére háromnapos ünnepet tartottak. Ez volt az ősi ünnep, melynek pogány szokásai keveredtek aztán más ünnepekkel. Amikor a rómaiak elfoglalták a kelta területeket, ők is megtartották a saját szokásaikat. Bár időpontjában eltért, de több hasonló római ünnep is elvegyült a kelta halálkultusz ünnepével, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert pogány ünnep mediterrán elemeket is tartalmaz. A római Feralia a tavasz egyik legnagyobb ünnepségsorozata, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), melyet az akkori naptár szerint február 13. és 21. között tartottak. A Feralia ünnepét követte február 22-én a Caristia az ókori Róma egyik vidám ünnepe volt, amikor a birodalom lakói megkülönböztetett figyelmet fordítottak a családtagjaikra és vidámsággal oldották föl a Feralia komorságát. A családfő áldozatot mutatott be Lares-nek, az otthont oltalmazó, a családokat védő istenségen keresztül az ősök szellemének is, hálája jeléül, amiért egész évben óvták őket, és részük lehetett az aznapi ünnepi ételekben. A másik hasonló római ünnep pedig a Pomona-nap volt, Pomonának, a gyümölcstermésért felelős isteni szellemnek, a gyümölcsfák és kertek istennőjének, numennek az ünnepnapja, ez az ünnep november 1-jére esett.

Halloween jelképei

Tipikus amerikai Halloween ikon, a halálra vigyorgó töklámpással pózoló kisgyermek, levelezőlapon

A belülről világító töklámpás lett az idők folyamán Halloween legfontosabb kelléke illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban.A kivájt töklámpás angol elnevezése

A töklámpás legendája

Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki inkább és ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög és a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, hogy ígéretet tett arra, hogy soha többé nem fogja kísérteni a lelkét, ha végre leengedi őt. Jack ekkor megengedte az ördögnek hogy lemásszon a fáról, aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt, mert a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, az örökké izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette, amit a nyugtalan lelkének szánt, világító lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a takarmányrépa lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvását.

A legenda sok egyéb változata is létezik az angolszász nyelvterületen, köztük Fukar Jack (Stingy Jack) története is, az öreg részeges kovácsról, aki szeretett mindenkit megtréfálni, de egyszer eladta a lelkét az ördögnek...

A legenda egy másik ismert változata szerint, amikor az ördög el akarta vinni a pokolba a részeges kovácsot, Jack csele az volt, hogy meggyőzte az ördögöt, hogy változtassa magát pénzérmévé, mellyel fizetheti az italukat a kocsmában. Az ördög úgy is tett, Jack azonban a pénzt zsebre tette egy ezüst kereszt mellé, mely megakadályozta, hogy az Ördög visszaváltozzon eredeti alakjába.

Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű, az Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen kivájható vigyorgó sütőtök növény váltotta fel.

Halloween Amerikában

Amerikában Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, szabadon fordítva: „Cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt”, azaz játékos fenyegetést választani, de ez nem jellemző gyakorlat. Általában a gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Amerikában többnyire baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

A Halloween nagyon fontos ünneppé vált Észak-Amerikában. Azonban a korábbi vidám ünnepekkel ellentétben, Halloweenkor megnőtt az eltűnt és megölt gyermekek száma. Ezért a szülők újabban nem engedik ki édességet gyűjteni a gyermekeiket, mert félnek a megnövekedett kockázatoktól. Mindezek hatására a vidám Halloween ünnep, a korábbi évekhez képest, nagyon sokat vesztett jelentőségéből. Ugyanakkor minden év október 31-én megrendezik a New York’s Village Halloween Felvonulást New York Greenwich Village városrészében. A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évre kétmillió nézőt vonz a helyszínre, és körülbelül százmillióan követik a tévében.

Az egész angolszász világban a Halloween a gyerekek ünnepe is. Előestéjén partikat rendeznek mindenfelé, és sokan jelmezekbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt. Az amerikai ünnepen a gyermekek édességért háztól-házig körbejáró szokásának eredete az írországi óhazába nyúlik vissza, nagy valószínűséggel az ír, angol és skót bevándorlók hozták magukkal, és honosították meg az Egyesült Államokban.

Halloween Európában

Európában a Halloween hosszú időre feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek, és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. A halloween egy speciálisan angolszász ünnep maradt egészen a legutóbbi időkig és csak a televíziózás korában lett belőle egy egyre általánosabban elterjedt, és már sokkal inkább elüzletiesedett világi, semmint vallásos ünnep. Világszerte történő elterjedését valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) is segítették.

Halloween Magyarországon

Magyarországon a Halloween ünnep a 2000-es évek elején kezdett elterjedni, rekvizitumai főleg a gyermekek és egyetemisták körében népszerűek, de nem jelentek még meg jelmezes gyerekek az utcákon édességet kunyerálva. Mára a jelmezkölcsönzők számára kiemelkedő forgalmat jelent az esemény magyarországi változata, bár megjelenését bőven éri kritika is. A mára már elüzletiesedett, hagyományos angolszász protestáns ünnep, alapvetően amerikai filmekből és képregényekből vált ismertté Magyarországon. Sokan valódi hagyományok és előzmények nélküli divatnak és magyar közegben idegennek tartják.

2013. október 25-én iskolánk felsős tanulói tanulmányi kiránduláson vettek részt.

LÁSD: https://zshornapoton.edupage.org/album/?

Reményik Sándor

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Fotoalbum: Ballagás 2013.

Élményeink az erdei iskolából

Június 3-án a hegyétei alapiskolásokkal közösen indultunk az Alacsony-Tátrába.

Az út öt óra hosszat tartott. Sajnos hideg volt és esett az eső. Útközben először egy benzinkútnál álltunk meg,ahol elfogyasztottuk az otthonról hozott elemózsiánkat. Másodszor Donovalyn pihentünk, de a rossz idő miatt nem sokáig időztünk. Utunk a Liptovská Mara-i víztározó mellett vezetett el, amelyről már a honismeret órán hallottunk. Szálláshelyünk Bobrovecen volt. A panzióban elfoglaltuk szobáinkat. Megismerkedtünk a hegyétei tanító nénikkel és diákokkal. Barátságokat kötöttünk. Minden nap érdekes program várt ránk. Rossz időben kézműveskedtünk, gyűrűt, nyakláncot fűztünk, csipeszfigurát készítettünk, rajzoltunk, naplót írtunk, tévéztünk, mesét hallgattunk. De az eső egy igazi táborlakón nem foghat ki. Ezért aztán felkerekedtünk és megismerkedtünk a faluval, ahol elszállásoltak bennünket. Séta közben megnéztük a régi és új lakóházakat, az iskolát, gyönyörködtünk a tájban. Felmentünk a pásztorszállásra, ahol legeltették a birkanyájat. Autóbusszal elmentünk a Tátrai Nemzeti Múzeumba, ahol megismerkedtünk a vidék növény- és állatvilágával, népviseletével, népszokásaival. A múzeumlátogatás után a Csorba-tónál sétáltunk, megetettük a tőkés récét, fényképezkedtünk, ajándéktárgyakat vásároltunk. Liptószentmiklóson a Mc Donaldsban falatoztunk. Erdei sétánk során elértünk egy gyógyvizű forráshoz is .A tanító nénik intése ellenére lábfürdőztünk a gyógyvízben. Egyesek mindjárt érezték a gyógyhatást. Nagyon jól éreztük magunkat a játszótéren, ahol hintázhattunk, csúszdázhattunk, ugrálhattunk, pancsolhattunk a medence vizében. A hosszú túrák nem szegték kedvünket, esténként jutott energiánk még diszkózásra is. Születésnapjukon felköszöntöttük Lalit és Vivient, majd gyerekpezsgővel koccintottunk. Utolsó este vetélkedőt szerveztünk, melyet az Állatkertek csapata nyert meg. Az utolsó napon minden táborlakó emléklapot kapott, kiértékeltük a rajz, a tisztasági, illetve a sportversenyeket. Hazaindulás előtt felkerestük a Déményfalvi jégbarlangot. Utunk végén már nagyon vártuk a szüleinkkel és testvéreinkkel való találkozást.

Ez az öt nap nagyon hamar eltelt, és kellemes emlékekkel fogunk visszagondolni az erdei iskolában eltöltött napokra.

a 4.osztály tanulói

ERDEI ISKOLA - BOBROVEC

 PARLAMENTI LÁTOGATÁS

2013. május 22. - Pozsony

Az iskola mellett működő Szülői Munkaközösséggel és a Községi Hivatallal együttműködve a 2013-as GYERMEKNAP-ot a nagymegyeri CORVINUS Termálfürdőben ( http://www.thermalcorvinus.sk/hu ) szervezzük meg. A gyermekek autóbuszokkal való utaztatását, a belépőjegyeket a Szülői Munkaközösség és a Községi Hivatal biztostják.

A fürdőzés mellett különféle játékokkal, sportjátékokkal és versenyekkel szórakoztatjuk majd a gyermekeket, valamint kihasználhatjuk a fürdő területén található lehetőségeket is (csúszdák, madárvár, akadálypálya, teknősvár stb.).

A tanulók hoznak magukkal fürdéshez szükséges felszerelést (fürdőruha, fürdőköpeny, szemüveg, labda, úszógumi, békaláb stb.), napolajat, sapkát.

A gyermekek felügyeletéről az iskola pedagógusai, a szülői munkaközösség tagjai gondoskodnak.

a plakátot Czanik Nikolasz készítette