A kis béka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis béka. Nagyon félt a víztől, mert azt hitte,  hogy nem tud úszni. Egyszer sétálni indult, és bemerészkedett az erdőbe. Az erdő mélyén kis patak folyt. A béka meglátott egy nagy levelet, és gondolta, hogy ráugrik és onnan a patak másik partjára, mert ott gyönyörű eprek nőttek. Amint a levelére ráugrott, az hirtelen elmerült, a béka pedig beesett a vízbe. Nagyon megijedt és kapálózni kezdett. Ahogy kapálózott, egyre feljebb került és egyszeriben úszott. Nagyon megörült, hogy tud úszni. Attól kezdve soha többé nem félt a víztől, és minden nap elment a patakhoz úszkálni.

Poór Krisztián

A róka és a kutya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutya. Egy nap találkozott a rókával.
- Jó reggelt róka barátom! – mondta a kutya.

A róka azt mondta a kutyának: - Jó reggelt neked is!
Majd így folytatta: - Hé, nem megyünk el együtt lakni?
- Dehogynem! – mondta a kutya. El is mentek. A kutya minden reggel hozott a hentestől egy szalonnát, a róka pedig egy nyulat a rétről. Egy este a róka mindent megevett és elmenekült. Amikor a kutya felkelt, észrevette, hogy a róka mindent megevett. A kutya azon tűnődött, hogy hogyan verhette át őt egy róka. Talán még ma is azon gondolkodna, ha meg nem halt volna.

                                                                                                                                             Patassy Dávid

A kis hangya élete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. A hangyák birodalmának nevezték el. Sok hangya élt ebben az országban. De volt egy kis hangya, aki magányos volt. Nem volt senkije. A többi hangya lenézte és gúnyolta őt. Mindenki ugráltatta. Szegény hangyának ez nagyon rosszul esett, és elhatározta, hogy elmegy egy másik országba, talán ott majd befogadják, és tisztelni fogják.

El is ment, és egy nagy hangyabolyba ért. Ennek a hangyabolynak sok lakója volt. A kis hangya lement és bemutatkozott a többi hangyának, elmondta a búbánatát. A kis hangya nagyon örült.

A hangyák birodalmában azonban minden összekuszálódott. Hiányolták a szorgalmas hangyát. Elhatározták, hogy elmennek a nagy hangyabolyba megkeresni őt. Megtalálták és könyörögtek neki, hogy jöjjön vissza a hazájába. A kis hangya megszólalt:

• Azért menjek vissza, hogy megint gúnyoljatok és kihasználjatok? Itt befogadtak engem és szeretnek. Ti nem értékeltétek a munkámat!
• Mi nagyon hiányoltunk, és meghálálnánk neked, hogyha visszajönnél! Ígérjük, tisztelni és szeretni fogunk téged!

 Meggondolta magát a hangya, és visszament a hazájába. A többiek rájöttek, nem szabad senkit lenézni és kigúnyolni. Boldogan éltek a hangyák, míg meg nem haltak.

Pudmericky Bettina

                                                        A nagy meglepetés

Hol, volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Boginak hívtak.

Volt két kutyája, az egyiknek Atosz volt a neve, a másiknak pedig Morzsi. Morzsi hirtelen megbetegedett és elpusztult. Nagyon szomorú lett a kislány, és persze Atosz is. Hosszú idő után is hiányzott nekik Morzsi, de szerettek volna még egy kutyust maguk mellé. Egy alkalommal Bogi bevásárolni ment a nagymamájával, és 1 kutyatálat is vettek. Mire hazaértek, nem 1, hanem 2 kicsi barna tacskó várt rájuk! Bundinak és Fülesnek nevezték el őket. Ma már három éves ördögfiókák. Jó házőrző lett belőlük. Hála Atosznak is, aki sokmindenre megtanította őket, de néha irigy is volt rájuk. Bogi nagyon szeret velük játszani, labdázni, futkározni, hintázni, de a nyári fürdést se úszták meg.

Így teljesült egy kislány álma, és még ma is boldogan él a 3 kutyával.

Szelle Boglárka

Egy rövid mese az öt kiskutyáról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, annak a családnak három kutyájuk volt. A fiú kutyát Nérónak, a középső nőstény kutyát Jeninek, a kisebbiket pedig Tinának hívták. Egyszer a Jeni kutyusnak volt egy  kívánsága .A kívánság az volt, hogy legyen neki öt kiskutyája. Két hónap elteltével ez a kívánság beteljesült. Jeninek született öt kiskutyája. Olyan boldogsággal és örömmel volt, hogy könnyezni kezdett a szeme. Az öt kiskutyát szoptatta, melegítette és vigyázott rájuk. Még máig is vigyáz reájuk.

                                                                                                                                 Tóth Rebeka

A két vadász

Hol volt, hol nem volt, egyszer egy vadász kiment az erdőbe és elhatározta, hogy addig nem tér haza, míg legalább két rókát nem lő. Az egész erdőt végigjárta. Még mindig nem lőtt semmit. Egyszer csak egy másik vadászba botlott. Kérdezte a vadász, hogy mit csinál itt ilyen későn? A másik vadász válasza ez volt:

- Hát, elhatároztam, hogy addig nem térek haza, míg legalább két rókát nem lövök. És te mit csinálsz itt ilyen későn?

A másik vadász válasza ez volt:

- Hát, én is kijöttem az erdőbe vadászni, de még nem volt szerencsém. Nem lőttem még semmit, nem volt szerencsém. Ahogy látom, neked se. A két vadász zajokat hallott a bokrok mögül. Két róka lapult a bokor mögött. A vadász mondta a másik vadásznak:

-Hát akkor menjünk, süssük meg ezt a két rókát. Aztán hazatértek, és megették a rókákat. Jóllaktak. A két vadász jó barátok lettek.

Sidó Nikolett

           A gyönyörű rózsa          

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, annak egy felesége és egyetlen egy fia. Nagyon szegények voltak.

    Egy nap az erdőben a szegényember talált egy gyönyörű rózsabokrot ,ami éjjel aranyport szórt a földre. Levágott egy szálat és azt elültette, gondozta, tápozta és öntözte. Ebből lett egy szépséges rózsafa. Az ember csodálkozott, hogy ilyen szép lett. Mert egyik virága sem volt ilyen szép, mint ez a rózsafa. Mondja a jó hírt a feleségének és a fiának.

- Gyertek csak, megáldott minket az Isten, nézzétek, milyen szép ez a rózsa.

Nagyon megörültek, hogy az övéké a legszebb rózsa a világon, és hogy nem kell többé szegénységben élniük. Ez a hír eljutott a királyhoz. Nagyon megirigyelte a szegényember szerencséjét, ezért rögvest elküdetett a szegényemberért, hogy az az udvarába hozza az aranyt szóró rózsát. Elindultak a fiával. A király nem akart hinni a szemének, mikor meglátta a szépséges virágot. Azt akarta, hogy a szegény ember adja oda neki a rózsát, de ő nem adta, mert tudta, hogy ha odaadja, akkor újra szegények lesznek. De a szegényember furfangos volt, ezért azt gondolta ki, hogy elcseréli a rózsát a király lányával. A király elgondolkodott az ötleten, és beleegyezett. Odahívatta a királykisasszonyt, és elcserélte a rózsával. A hercegnő, amint meglátta a szegényember fiát, rögtön belészeretett. Hazamentek mind a hárman, összeházasodtak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Mogrovics Natália 

Lili, a szuperhős

Egyszer élt egy kutyus, akit Lilinek hívtak. Ez a kutyus egy kis faluban lakott 3 kutyával. A legidősebb Szundi, a középső Csoki és a legfiatalabb Lóri. Egy szép reggelen Lili még mélyen aludt. A három kutya, Szundi, Csoki és Lóri valami másban sántikáltak.

Csoki: Meg kéne szökni!

Lóri: Szerintem is!

Szundi: De hogyan?

Csokinak támadt egy ötlete.

Csoki: Megvan srácok!

Szundi: Mi van meg?

Csoki: Hát a terv, butuskám!

Lóri: Mi lenne a terv?

Csoki: Gyertek ide! Mi Lórival elkezdjük rágni a kerítést, miközben te, Szundi, fedezel minket.

Szundi, Lóri: Oké!

Éjjel 12 óra. A kutyák akcióba lendülnek. Lóri és Csoki rágják a kerítést, és Szundi fedezi őket, végül akkora lyukat sikerül kirágni, hogy kiférnek.

Reggel 7 óra. Lili felkelt és észrevette, hogy a kutyák sehol nincsenek. Befutott a házba szólni nekem.

Én: Mi történt Lili?

Lili: Szundi, Csoki, Lóri sehol sincsenek, csak egy nagy lyuk tátong a kerítésen.

Én: Kövesd a nyomukat, megyek veled!

Induljunk!

Felpattantunk a bicajra. Egy félóra biciklizés után rájuk találtunk az országút mentén. A sintér éppen elővette volna nagy hálóját, de Lili már ott termett mellettük.

Sintér: Még egy kóbor kutya!

Lili: Nem kóbor kutya vagyok, hanem Lili, a szuperhős!

Most kaptak észbe mindhárman.

Csoki: Mit keresel itt?

 Lili: Megmentelek!

Sintér: Megvagy!

A sintér elkapta Szundit. Lili azonban elégette a hálót lézerszemével.

Sintér: Jaj, egy ufó!

A sintér úgy megijedt, hogy leesett a gatyája a félelemtől. Lilivel hazavittük a kutyákat. Lili pedig még most is szuperhős, ha meg nem halt.

Lelkes Veronika