5. Fejezet (Induláás)

 

Eltelt egy hét. Indulunk. Tomi háborog. Máté haragszik, mert megy a nagyihoz addig, amíg anya haza nem jön. Anya szomorú, mert ott kell hagynia minket. Én csak úgy vagyok. Anya kiált:

• Beszállás! Indulunk! Aki nem jön most, az itt marad.
• Oké, nem megyek. Bocs Lexi.
• Tomi, most szállj be!
• Oké anyu.

Beszálltunk. Indulunk. Tomi és én betettük a fülhallgatót, Máté elvörösödött a méregtől.

 

Odaértünk a nagyihoz. Máté nem akart kiszállni. Tominak úgy kellett kitépnie az autóból. Na de ez is megvolt. Minket pedig vár a nagy út.

 

5 órával később már anya begördült apa háza elé. Nagyon izgatott voltam, de Tomi valahogy nagyon fura volt. Egy férfit pillantottam meg az ajtóban. Apa volt az. Én nyugodtan odasétáltam hozzá:

• Szia apu.
• Szia szépségem.
• Látom semmit sem változtál.

Itt nevettünk. Tomi is kiszállt. Azt sem mondta, hogy bú. Csak elfutott apu mellett. Apu nagyon meglepődött:

• Hát ennek meg mi a baja?
• Hát apu. Tudod, ez hosszú. Majd mindent elmesélek.

Bementünk a házba. Megkérdeztem aput:

• Apu, kimehetek a tengerpartra?
• Persze. Csak vegyél fel fürdőruhát, mert csupa víz leszel.
• Oké.

Felvettem a fürdőruhám és elindultam a strandra, de még megkérdeztem Tomit, hogy nem jön-e velem:

• Tomi, te nem jössz?
• Eltaláltad.
• Na ne már. Gyere. Biztos lesz ott neked is egy-két jó csaj.
• Na jó, jövök.

Elindultunk. Nekem nagyon sokan füttyögtek és kiabáltak. Tomit is megbámulta pár csaj. Ő nem vette észre, de én kiszúrtam.

• Lexi, megyek, körbenézek egy kicsit.
• Oké. Én meg megyek és úszok egyet.

Ez volt a terv, csak amikor mentem a vízbe, egy szörfös leütött a deszkájával:

• Jaj, bocsánat! Jól vagy?
• Igen, jól vagyok.
• Bocsánat!
• De ezt már mondtad.
• Tudom. Ööö ........... Alex vagyok. És te?
• Lexi. De ha megbocsátasz, nekem mennem kell.
• Várj! Ööö ......... Tudsz szörfözni?
• Nem, nem tudok.
• Nem akarod megpróbálni?

Rám mosolygott. Én visszamosolyogtam.

• De, nagyon szívesen megpróbálnám.
• Akkor gyere velem.

 

6. Fejezet (Csodás délután)

 

Elvitt egy partszakaszra, ahol kicsik voltak a hullámok.

• Rá tudsz állni a deszkára?
• Nem tudom. Még soha nem szörföztem.
• Akkor itt az idő.

Segített ráállni a deszkára, megfogta a csípőm, és ráengedett egy kicsi hullámra. De aztán elengedett.

• Ááááááá! Mit csinálsz? El fogok esni.
• Dehogy fogsz.
• De igeeeeeeeeeeeeen.

És itt leestem. Csurom vizesen kikászálódtam a hullámok közül, és játékosan megdobtam a törölközőmmel.

• Miért engedtél el?
• Ha nem ijedtél volna meg, akkor nem estél volna el. Ez ugyanolyan, mint a gördeszka.
• Ez nem igaz. A gördeszka nem a hullámokon van!
• Te gördeszkázol?
• Igen.
• Akkor próbáld meg még egyszer.
• Nem.
• De.
• Na jó.

Felálltam a deszkára, ő megbökte és már rajta is voltam a legkisebb hullámon. Most nem estem el:

• Köszönöm.
• Ugyan mit?
• Hát azt, hogy megtanítottál.
• Nem kell megköszönni. Amúgy nincs kedved velem sétálni?
• De igen. Nagyon szívesen.

Naplemente volt. A tenger gyönyörűem hullámzott. A szél sem fújt. Egyszer csak meglepetésből, belebökött a vízbe:

• Alex! Na várj csak, kapjalak el!

Nevetve kergetőztünk a parton és a vízben. Ilyen boldog még életemben nem voltam. De aztán amikor kijöttünk a partra, már sötét volt, és már fáztam egy szál bikiniben.

• Ne haragudj Alex, de haza kell mennem.
• Elkísérlek, ha nem baj. Csak, hogy ne essen bajod.
• Köszönöm.

Elindultunk haza. Amikor hazaértünk, a házunk előtti partszakaszon egy széken ott ült Tomi, és azt várta, hogy mikor érek haza:

• Hol voltál? Mi tartott eddig? Halálra aggódtam magam. És ki ez?
• A parton. Szörföztem. Pedig nem kellett volna. Ő Alex. És a barátom.
• Na befelé!
• Oké. Szia Alex. Holnap is a strandon?
• Szia Lexi. Igen, persze. Szia. Jó éjt.
• Szia.

Bementünk Tomival:

• Mégis mit képzelsz te magadról?
• Hogyhogy mit? Te a húgom vagy. Akit meg kell védenem.
• Nem kell. Nem vagyok már ovis. Hagyj békén.
• Nem a korod miatt akarlak megvédeni. Hanem mert a húgom vagy.
• Az nem érdekel! Olyan jó volt Alexszel. Még soha nem éreztem magam ilyen jól. Erre te tönkretetted. Na de holnap akkor is találkozni fogok vele.
• Nem fogsz.
• Miért?
• Mert megakadályozom.
• Látni sem akarlak!

Azzal becsaptam a szobám ajtaját. Az én szobámból nyílt egy ajtó apu szobájába. Bekopogtam, aztán pedig benyitottam. Apu az ágyon feküdt. Lefeküdtem mellé és azt mondtam:

• Apu. Nem tudod, hogy mi lehet Tomi baja?
• Miért, mi a baj?
• Hát, a parton találkoztam egy fiúval, és sötétedésig kint voltam vele. Amikor hazaértem, Tomi majdnem leharapta a fejem. Mi lehet a baja?
• Hát, tudod, én is éreztem ilyet, amikor az én húgom volt annyi idős, mint te. Mindentől meg akartam védeni. Neki persze ez nem tetszett. De egy napon nagy bajba keveredett, és én megmentettem. Azóta mindig hagyta, hogy megvédjem, és hálás nekem a mai napig. Na de visszatérve Tomira és rád, szerintem az lehet a baja, hogy idegen a hely és az emberek is. Ezért akarhat mindentől megvédeni, amíg be nem illeszkedtél.
• Köszi apu. Sokat segítettél.

Puszit nyomtam az arcára és elindultam a fürdőbe. Na, nem volt meglepetés a kádban. Bezártam az ajtót, forró vizet engedtem a kádba, levetkőztem, és már az orromig belemerültem a kádba. Nem törődtem senkivel és semmivel. Csakis én vagyok most és senki más. Ez volt életem legkellemesebb fél órája. Leengedtem a vizet, megtörölköztem, felvettem a pizsamám, és mentem a szobámba aludni. Nagyon rossz volt az éjszakám. Forgolódtam, ültem, álltam is, a földre is lefeküdtem, de nem tudtam elaludni. Semmi sem segített. A sötétben átmentem Tomihoz. Ő egyből felébredt arra, hogy bementem. Lefeküdtem mellé, betakart, és beszélgetni kezdtünk:

• Tomi. Te miért akarsz megvédeni minden áron, amióta itt vagyunk?
• Nem csak most akarlak megvédeni. Eddig is akartam, csak nem volt rá alkalmam. Most, most meg itt vagyunk egy idegen helyen, idegenekkel körbevéve. Én meg úgy érzem, hogy még most is kicsi vagy és most is meg kell védenem.
• Pedig már nem vagyok kicsi, és nem szorulok rá, hogy megvédj.
• Tudom.
• Akkor?
• Nem tudom. De azt igen, hogy álmos vagyok. Feküdjünk le és majd holnap megbeszéljük. Jó éjt.
• Oké. Neked is. Szia.
• Szia.

 

7. Fejezet (A randi)

 

Éjjel nagyon jól aludtam, de sajnos fel kellett kelnem. Amikor felkeltem, Tomi már nem volt mellettem. Kimentem a konyhába. Tomi és apa ott dobálták a palacsintákat és nagyon nevettek. Engem nem vettek észre. Az ajtóban álltam és néztem Tomit, aki eredetileg nem szereti aput, és aput, aki imád minket. A palacsinták csak úgy röpködtek az egyik serpenyőből a másikba. Gyorsan elugrottam a fürdőbe, hogy elkészüljek. Siettem. Nem akartam lemaradni a sütésről. El is készültem 5 perc alatt. Gyorsan kifutottam a konyhába, és pont időben:

• Sziasztok.

Tomi és apa kórusban nevetve köszöntöttek:

• Szia hercegnő.
• Nem vagyok én hercegnő.

Mind a hárman felnevettünk. Apa kérdezgetni kezdett:

• Na drágám, hova mész ma?
• Hát ....... Nem tudom.
• Apa, el ne hidd neki! Lex ma randizni fog.
• Szívem, mit fogsz csinálni?!
• Igen apa ...... ma találkozom Alexszel.
• Hát jó. De ugye tudod, hogy mit lehet csinálni?
• Apa, nem vagyok én már kislány.

Itt csend támadt. Én kimentem, mert csengett a mobilom:

• Haló?
• Sz-szia Lexi. Itt Alex. Akkor ma mikor találkozzunk?
• Szia Alex. Hát nem tudom. Olyan 3 után? És hol?
• Nekem jó. A strandon? Csak mert félek, hogy nem találnál oda, ahol tegnap voltunk.
• Jó, akkor 3-kor a strandon.
• Oké. Szia.
• Szia.

Visszafutottam a konyhába. Tomi nagy vigyorral fogadott:

• Na, ki volt az?
• Mi közöd van hozzá?
• Tudom, hogy Alex volt. Hallottam mindent.
• Te hallgatóztál? Tomi!
• Nem hallgatóztam. Csak bementem apa szobájába a telefonjáért és hallottam, amikor kerestem.
• Jaj te!

Apa felszólalt:

• Na, gyerekek, azt hiszem, hogy a palacsinta nem reggeli lesz, hanem ebéd.
• De miért?
• Mert már dél van.

Mind a hárman nevettünk.

Lassan fél 3, és nekem el kell készülnöm. Bementem a fürdőbe, bevittem magammal a fürdőruhám, a hajvasalóm, és bekulcsoltam az ajtót. Felvettem a bikinim, kivasaltam a hajam, elrendeztem magam, és amikor ki akartam menni, az ajtót nem tudtam kinyitni, mert ki volt támasztva.

• Apu segítség!!!!!!! Nem tudok kimenni! Apu!!!!! Tomiiiii!!!!!!

Senki nem segített. Kénytelen voltam kiugrani az ablakon:

• Ááááááááá!

Hatalmas puffanással landoltam egy bokorban, csakhogy nem voltam egyedül:

• Au! Lex!
• Tomi?
• Igen, én.
• Te mit keresel itt?
• Csajokat lesek. És te?
• Bezártál a fürdőbe!!!!!!!!!! Nekem meg ki kellett ugornom az ablakon, mert senki sem segített.

Felálltam és bementem a fürdőbe. A hajam tele volt levelekkel és ágakkal. Az ágak agyon karmoltak. Kiszedtem őket a hajamból. Nagy késésben voltam. Gyorsan futottam a találkozóra. Gyorsan odaértem a strandra. Alex már épp indulni akart:

• Alex! Alex! Itt vagyok. Bocs a késésért.
• Szia Lexi. Mi történt veled? Agyon vagy karmolgatva.
• Majd útközben elmesélem.

Elindultunk a partra. Félúton megkérdezte:

• Na, akkor elmeséled?
• Igen. Hát, tudod, amikor a fürdőben készülődtem a találkozónkra, valaki bezárt. Nem nyílt az ajtó. Senki sem segített. Nem tudtam kijönni. Kiugortam az ablakon, bele egy bokorba, és rá a tesómra. Ezért késtem. Bocs.
• Nem baj.

Megint csendben voltunk. Megjöttünk. Egy pokróc volt leterítve. Ráültünk. Észrevettem, hogy két csaj sétál felénk. Az egyik kezében egy pohár víz volt. Elakadt egy nagyobb kőben, és rám öntötte az egész pohár vizét.

• Jaj, elnézést, nem akartam.
• Semmi baj. Gyere, Alex, menjünk.
• Alex?
• Igen, Alex.
• Én őt ismerem.
• Jó. Te ismered. Alex menjünk.

Alex odajött.

• Sziasztok. Lexi, ők Dina és Tina. Egy suliba járunk.

Én menni akartam, de Alex nem jött. Egy kis idő múlva megkedveltünk egymást a két lánnyal. Bementünk a hullámok közé, úsztunk, sétáltunk, kergetőztünk. Jó volt. De egyszer csak csengett a mobilom:

• Haló?
• Lexi? Itt Tomi. Haza kell jönnöd. Itt vannak anyuék.
• Oké. De Alex és a csajok is jöhetnek ugye?
• Persze. Anyu mondta, hogy meg akarja ismerni a barátainkat.
• Jó. Lassan megyek. Szia.

Letettem. A többiek felé fordultam:

• Mennem kell. Eljöttök velem?

Dina, Tina és Alex egyszerre kérdezték:

• Hova?
• Haza hozzám. Itt vannak az anyámék, és azt akarják, hogy mutassam be nekik a barátaimat. És nekem csak ti vagytok.
• Oké. Menjünk.

Elindultunk haza. Gyorsak voltunk, mert mutattak nekem egy rövid utat a városba. Onnan én vezettem őket. Hazaértünk. Anya tárt karokkal fogadott. Csak 2 napja nem látott minket, akkor is örült nekünk:

• Szia anyu ......... Mit keresel itt?
• Jöttem titeket meglátogatni és megnézni, hogy mit tett veletek apátok.
• S-semmit sem. Nagyon jó vele. Még Tomi is megszerette.
• És kik a barátaid?
• Ők Alex, Dina és Tina.

Egy óra múlva anya elment. Mi is mentünk, de a csajoknak haza kellett menniük. Mi Alexszel elmentünk a partra. Nagyon sokat hülyültünk, és nagyon jó volt. Amikor már naplemente volt, leültünk a pokrócra. Alex megfogta a kezem és ezt mondta:

• Tudom, hogy korai lenne még, de mi lenne, ha eljönnél velem egy igazi randira? Érted megyek, elviszlek, ketten leszünk. Na, mit szólsz?
• Szerintem is korai, de nagyon szívesen.
• Tényleg?
• Igen. És hova mennénk? És mit vegyek fel?

Ennél a kérdésemnél felnevettünk.

• Hát, az meglepetés. Egyszerűen. Csak egy póló meg egy farmer, és kész is vagy.
• Oké. Akkor holnap. Majd hívj fel. De most mennem kell.
• Oké. Ma is elkísérhetlek?
• Persze.

Elindultunk haza. Meglepetésszerűen Tomi most nem ült kint a ház előtt. Mivel most 10 óra volt, ahogy ismerem, biztos már bent alszik. Elköszöntem Alextől és bementem. Gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

 

Reggel nagyon izgatott voltam. Amint felkeltem, jött az sms:

            Szia. Akkor ma mikor menjek érted? 7-kor jó?

Visszaírtam neki:

            Szia. Igen, 7-kor. Már nagyon várom. Szia

Visszaírt:

            Én is. Szia.

Felugrottam, sikítottam és toporzékoltam örömömben. Tomi ijedtében befutott:

• Mi van, mi történt?
• Tomiiiii. Ma randiiiim vaaaan! Áááááááááá!

Tomi kiment a szobából, de visszafutott.

• Hehe. Az jó.

Boldog voltam, és ő is boldog volt, mert én boldog vagyok.

Na, lassan eljött a 6 óra. Én nekifogtam készülődni. Kifestettem a körmöm, begöntörítettem a hajam, felöltöztem, stb. Egyszer csak kopogtak. Én megelőztem Tomit, és én nyitottam ki az ajtót. Alex állt az ajtóban?

• Szia Alex.
• Szia Lex.

Ekkor apa betoppant. Nagyot nézett és odasúgta:

• Lex. Ki ez?
• A-apa, ő itt Alex.

Ezt már hangosan mondta:

• Ó. Tényleg. Te vagy Alex. Lexi állandóán rólad beszél.
• Apaaaaaaaaaaaaaa!

A fejem elvörösödött, Alex pedig elpirult:

• Apa. Mi mentünk.

Becsuktam az ajtót:

• Lex. Komolyan szoktál rólam beszélni?
• H-h-há-á-át. Öööö ........ ööööö...........

Alex nevetett:

• Micsoda véletlen.

Itt ő is elvörösödött. Beszálltunk az autóba. Elindultunk. A partra mentünk. Megint. De nem zavart. A lényeg az volt, hogy Alexszel vagyok. Amikor mentünk el a dombon, elcsúsztam, ő elkapott, és velem együtt csúszott le. A parton egy pokróc szív alakban volt körberakva gyertyákkal:

• Alex, ezt te csináltad?
• Nem, ez nem én voltam.
• Akkor ki?

Előkerültek a lányok, Dina és Tina:

• Kellemes randit. Mi mindent kézben tartunk. Lex, beszélhetünk?
• Persze csajok.

Félrementünk és Dina megkérdezte:

• Ugye neked tetszik Alex.
• Öööö. Nem, nekem nem.
• Ne hazudj! Izzik közöttetek a levegő.
• Na jó, igen. De miért?

Kórusban kiáltottak:

• Mert mi segítünk összejönni.
• Mi? Mégis hogyan?
• Az csak a mi dolgunk. Majd meglátod. Ugye Tina?
• Naná, Dina. Lexi. Ülj le mellé. Mi mindent elintézünk.

Visszamentem Alexhez. De nem akárhogyan. Tina elakasztott, ezért úgy estem Alexre, hogy pont megcsókolt. Tina és Dina felkiáltottak:

• Ez az! Innen már minden sínen van.

Igazuk is volt. A két kis ravasz túljárt az eszemen. Alexszel nem tudtuk abbahagyni. Olyan jó volt. Ez volt az első csókom, és egyben a legjobb. De sajna Dina leöntött egy kibli hideg tengervízzel:

• Na, Rómeó. Most egyelőre elég. Jöjjön a nagy bejelentés!

Tina és Dina tapsolni kezdtek. Alex felém fordult, de mielőtt elkezdte volna, Tina megszólalt:

• Gyerünk, uncsitesó. Mondd már.
• Oké. Lexi, azt szeretném kérdezni, hogy ............ Ööö ........ Lennél a csajom?
• Áááááááá! Igen, igen, igeeeen!

Felugrottam, és átkaroltam a nyakát. Dina megint leöntött egy kibli vízzel, és ebben volt egy hal is, ami belecsúszott a pólómba:

• Dina. Jól vagy? Szedd ki! Szedd ki! Moooost!

A hal most ott fickándozott a felsőmben. Én meg majd megőrültem tőle. Én ám nagyon csikis vagyok. Végül már véletlenül beleugráltam a tengerbe, elcsúsztam, a hal kiúszott a felsőmből, csakhogy a felsőm is vele ment. Felkiáltottam:

• Ááááá. A pólóm. Ez volt a kedvencem és most eltűnt. Ezt nem hiszem el. Ez életem legrosszabb napja! Tiszta víz vagyok, a körmöm letört, a festékem lefolyt, és még a pólóm is elment. Dina, azt mondtad, hogy jó lesz. De becsaptál. Alex, vigyél haza.

Melltartóban kikászálódtam a vízből, megfogtam Alex kezét, és közben takartam magam, ő rám adta a szvetterét, megtörölte az arcom és köszönés nélkül elmentünk. Hazavitt. A házunk előtt megfogta a kezem, és ezt mondta:

• Bocsánat. De mi lenne, ha újrakezdenénk?
• Nagyon szívesen. Adok még egy utolsó esélyt. Mi lenne, ha bemennék és elkészülnék?
• Minek? Hisz így is gyönyörű vagy.
• Köszönöm. De mi lenne, ha bejönnél? Apuék már úgyis alszanak.
• Ááá. Neeem.
• Na, gyere be. Légyszi!

Bementünk a szobámba. Lefeküdtünk az ágyra. Én hozzábújtam, és később elaludtam. Pár óra múlva, amikor felkeltem, ő még mindig ott feküdt mellettem. Azt mondta:

• Ne haragudj kicsim, de mennem kell. 2 óra van.
• Jaj, tényleg. Bocsi, hogy elaludtam.
• Semmi baj.

Kikísértem, elköszöntem és adtam neki egy puszit:

• Szia. Jó éjt.
• Szia. Neked is. Majd még írok.
• Jó, jó. Szia-szia.

Amint elment, én lezuhanyoztam és lefeküdtem.

 

8. Fejezet (Dolgozni megyek)

 

Nagyon jól aludtam. Ébredés után azonnal kifutottam a konyhába:

• Apuuuu! Dolgozni fogok!
• Mi? Dolgozni? Te? Hol vennének fel egy 17 évest?
• Jaj, apu. Van itt a környéken egy csomó gazdag. Csak elkélne nekik egy szép szobalány.
• Ez igaz. Van is egy ismerősöm, megmondhatnám neki, hogy adjon egy kis próbaidőt.

Megfogta a telefonját és már hívta is:

• Szia Gábor. Én vagyok az, Joska.
•  Helló öreg. De rég beszéltünk. Tényleg, te tudod, hogy a lányod jár a fiammal?
• Igen, tudom. Pont róla szeretnék veled beszélni. De meg ne mondd neki, hogy Alex a te fiad.
• Jó. Na mondd.
• Hát, tudod, a lányom dolgozni akar. Nincs nektek valami munkátok?
• De van. Van két választása. Vagy szobalány, vagy meg gondozza a lovakat.

Apa megkérdezte tőlem. Hát persze, hogy lovas leszek.

• Jó, akkor mikor kezdhet?
• Felőlem ma is.
• Jó, akkor majd ma elviszem.

Letették a telefont. Befutottam Tomihoz, beugortam mellé az ágyba, és teli torokból kiáltottam:

• Ááááááá! Dolgozni fogok.

Tomi felkelt:

• Mit fogsz csinálni?
• Apa egyik haverjánál fogom gondozni a lovakat. Ma kezdek. És megyek, elkészülök.

Apa mondta, hogy fél óra múlva átvisz, úgyhogy bementem a fürdőbe felöltözni. A hajam lófarokba fogtam, csak az ofinám lógott az arcomba. Hosszú, tértig érő, fekete bőrcsizmát vettem fel. Fehér pólót, és szintén fekete, szűk nadrágot. Kifutottam és mondtam:

• Mehetűűűűűűűűűűűnk!
• Hugi, de jól nézel ki.
• Köszi, de apa, menjünk már.

Beültünk az autóba. 10 percen belül odaértünk:

• Hú, de nagy háááz.

Kijött Gábor.

• Gyere csak lányka. Megmutatom a lovainkat. Majd a fiam meg hazavisz.

Hátramentünk az istállóba. Megmutatta, hogy mit kell csinálnom, meg a lovakat. Engem legjobban az a beteg ló érdekelt, amihez nem mehettem be:

• Na Lexi. Akkor csináld a dolgodat, és ha akarsz, majd kimehetsz lovagolni.

 Amint kiment, én bementem a beteg lóhoz (Alkonyat). Az állítólag vad ló, olyan volt velem, mint valami bárány. Látta, hogy én őt nem bántom. Eddig feküdt, de most felállt. A fejét az enyémhez nyomta. Először neki adtam enni, vizet, őt simogattam meg, kihordtam alóla a szénát és tettem be neki frisset, de azután kellett mennem a többi lóhoz. Amint ők is megvoltak, visszamentem Alkonyathoz, és kivittem sétálni. Nem tudom, hogyan, hogyan nem, de felkerültem a hátára. Nem volt rajta nyereg, a puszta szőrén ültem. Úgy ment velem, mintha egy porcelánbaba ült volna a hátán, de felgyorsult. Kiugrott velem a karámból, a házhoz. Az ajtón kilépett Alex:

• Alex? Te mit keresel itt?
• Nem, Lexi. Te mit keresel Alkonyat hátán?
• Miért? Ő akarta, nem én.
• Ez, ez csodás. Engem már 1 éve nem enged oda magához.

Odalépett Alkonyathoz. Alkonyat hátrált. Én leszálltam a hátáról:

• Nyugi kislány. Gyere Alex, de nagyon lassan.

Ahogy Alex közeledett, Alkonyat felágaskodott, és ha nem lököm el Alexet, akkor 100%, hogy Alkonyat pofon csapja a patájával. Alkonyatot gyorsan elvittem onnan. Felültem rá, és bementem vele az erdőbe.

 

9. Fejezet (Mit kaptam és mit vesztettem?)

 

Amikor visszajöttem, Gábor nagy vigyorral fogadott:

• Drága gyermekem! Ezt hogy sikerült?

Lassan odajött, de Alkonyat nem fogadta el. Két lábra ágaskodott, és összevissza ugrált. Én majdnem leestem róla. Gábor bá’ nagyon meghökkent:

• Lexi. Mi volt ez? Vidd be a lovat, beszélnünk kell.

Én bevittem őt, és mentem Gábor bá’ után. Bementünk a házba, leültünk a nappaliban. Gábor bá’ elkezdte:

• Kislány, te nagyon nagy dolgot csináltál. Hogy tudtad megszelídíteni? Még senkinek sem sikerült. Van egy ajánlatom. Érdekel?
• Persze, hogy érdekel. Mi az ajánlat?
• Megkapod Alkonyatot, ha szeretnéd. De van egy feltételem.
• Persze, hogy szeretném. Bármit megteszek érte.
• Amíg itt vagy az apádnál, gondoskodni fogsz a lovakról. De persze, ha valami közbejönne, akkor természetesen elengedlek.
• Elfogadom az ajánlatot.

Kezet fogtunk. Megkötöttük az alkunkat. Nekem van egy lovam, neki pedig egy lovaslánya. Ez mindenkinek jól jön. Csak félek, hogy mit fog szólni Alex. Megkerestem a szobáját, de ő nem volt ott.  Felhívtam, és egy nő vette fel a telefont:

• Haló?
• Hol van Alex? És ki vagy te?
• Alex? Nyugi. Semmi baja. Én a haverja vagyok. És te ki vagy?
• Én a csaja. És hol van a pasim?
• A tengerparton vagyunk.

Letettem a telefont. Kifutottam, felnyergeltem Alkonyatot és már mentem a tengerpartra. Gyorsan odaértem, de nem a strandra mentem, hanem oda, ahova először vitt. Nem a megszokott úton mentünk. Alkonyat félt azon az ösvényen, úgyhogy most a dombokon közlekedtünk.  Megláttam Alexet. Nem volt kellemes, amit láttam. Alex egy másik csajjal csókolózott. Én fejbe dobtam egy kővel. Egyből felismerte a lovát és tudta, hogy őt csakis én lovagolhatom meg. Alex felfutott és azt mondta:

• Ez nem az, aminek látszik. Ő csókolt meg engem, és nem fordítva.
• Alex. Most azt akarod, hogy elhiggyem?

Meg akart csókolni, de mielőtt hagytam volna, Alkonyat elfutott.  Én rákiáltottam:

• Állj! Kislány, hóóóó.

Végre megállt. Alex visszajött, de ezúttal leszálltam Alkonyat hátáról és kikötöttem. Alex átölelt:

• Hercegnőm. Kérlek, bocsáss meg!
• Adok egy utolsó esélyt, de csak akkor, ha nem mondod nekem többet azt, hogy hercegnő. És most gyere velem!

Alex kezét hozzáérintettem Alkonyathoz. Nem örült neki a lovacskám, de aztán rájött, hogy Alex nem akarja bántani. Én megkérdeztem a lótól:

• Megengeded, hogy Alex felüljön rád?

Alkonyat válasza egy hangos sikoltás volt. Én ebből megértettem, hogy mit mond, de Alex csak nézett rám. Nem értette, hogy mit mondott és megkérdezte:

• Mit mondott?
• Ez egyértelmű. Azt mondta, hogy nem. Amúgy hogy lehetett a te lovad, ha nem értetted, hogy mit mondott neked?
• Állj! Mi az, hogy volt? Tudtommal Alkonyat az enyém.
• Hát, igen. Erről akartam veled beszélni. Tudod, az apád ...... Érted.
• Igen, értem. Neked adta a lovamat a kérdezésem nélkül. Hát, szép kis apám van.
• De Alex. Hisz nem enged közel magához. Semmit nem enged meg neked. Nekem pedig igen. Én betanítom, aztán pedig visszaadom neked.

Ezt a mondatot nagyon fájt kimondani. Én sem gondoltam komolyan, de ezt nem mondhattam meg neki:

• Szivi, inkább menjünk el hozzánk.
• Jó, de előtte még megállunk nálunk, mert lóval akarok menni.

Elindultunk haza.

 

Folytatása legközelebb....