A jövőm iskolája

A nyolcadikosok még nem tudják biztosan, hogy mik akarnak lenni, milyen iskolát válasszanak. Erről viszont már gondolkozniuk, gondolkoznunk kell.

Kiskorom óta egészen a tavalyi évig óvónő akartam lenni, majd később a tanári szakma tetszett meg nagyon. Azomban ez az álmom sem tartott sokáig. Később úgy döntöttem, feladom, leszek, ami leszek.

Mivel kézilabdás vagyok, csapattársaim, edzőm és az osztályfőnököm is segített az

igent mondásban, hogy akkor megyek sportgimnáziumba. Nekem ezzel semmi bajom nincs, hisz szeretek sportolni. Azonban a szüleim segítségével rádöbbentem, hogy jobb,  ha olyan iskolába megyek, ahol van már valami a kezemben, tehát szakközépiskolába. Ebben egyetértek velük, hisz nem biztos, hogy a gimnázium elvégzése után még szeretnék menni főiskolára. Az  internetes oldalakat nagyon sok nézegettem, nagyon sok kvízt kitöltöttem, hogy milyen iskolát is kellene választanom. A döntés nem volt könnyű, azzal, hogy egyre inkább faggattak, a döntés csak nehezedett. Az unokatestvéremtől kértem tanácsot, hogy segítsenek az iskolaválasztásban, de ő sem segített sokat. Majd úgy döntöttem, elmegyek Nagymegyerre ekonómiát tanulni. Ezt elmeséltem az  unokatestvéremnek, ő erre megkérdezte, hogy ha ekonómiát akarok tanulni, akkor inkább miért nem pozsonyi iskolát választok? Elkezdte magyarázni, hogy a pozsonyi annyival jobb, hogy szlovák környezetben vagyok, és ez segíthet a tanulásban is. Míg Nagymegyerre csak átszállással juthatnék el, és a  kézilabdát sem tudnám folytatni. Kicsit félek, hisz Pozsony nagy város, minden szlovákul van, és az iskolai eredményeimtől is félek. Viszont végre sikerült eldöntenem, hogy mihez is szeretnék kezdeni a jövőben.

Remélem minden sikerül, amit elterveztem. Sikerülnie kell, küzdeni fogok érte!

Szalai Niki, 8. osztály