A következőkben olyan meséket olvashattok, amiket az V. osztályos tanulók írtak. Jó szórakozást a tanulságos történetekhez!

------------------------------------------------------------------------------------------

Az eltévedt róka

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. A királynak volt három leánya. Ezek a leányok elmentek szerencsét próbálni. Mentek, mendegéltek, találkoztak egy kis rókával. A róka szomorú volt. Nagyon megörült, hogy jön a három királylány. Örömében odaszaladt a  három leányhoz. Az egyikük megkérdezte tőle, mi a baja. A kis róka azt válaszolta:

- Eltévedtem.

A leányok megkérdezték:

- Merre szeretnél menni?

Azt válaszolta a kis róka, hogy ő egy kis házikót keres, ahol a barátai élnek. A leányok azt válaszolták, hogy láttak egy kis házat az erdő közepén. Amikor ezt a róka meghallotta, akkor nagyon megörült, megköszönte a segítséget és futott tovább. A kis róka megtalálta a barátait és a három leány visszafordult. Itt a vége, fuss el vége.                                                                             

                                                                            Írta PŐTHE LAURA

Az arany csomagolópapír

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az volt, hogy a lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az arany papírból kivágjon egy darabot, az apja számára és azt tette a fa alá. Amikor szenteste az apja meglátta, hogy belül üres. Azt mondta a lányának:

• Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk, akkor nem szabad üres dobozt adni.
• De apa - így a lány - hiszen az a doboz nem üres, teli van csókokkal, amiket én raktam el karácsonyra.

Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányát, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte az apját, és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén át az ágy alatt őrizte az aranydobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta a dobozt, és egy emlékezetes csókot vett ki belőle, így emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette. Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.

                                                                 Írta Sidó Krisztina

A vak kisfiú

                             Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy kisfiú, aki nem látott. Mindig csúfolták és piszkálták emiatt, ezért a kisfiú nagyon szomorú volt.

                      Egyszer kint sétált, amikor rátalált egy kutyára, akit nagyon szeretett volna hazavinni. Egy nap aztán mégis hazavitte és megkérdezte az anyukáját, hogy megtarthatná-e a kiskutyát. Az édesanyja azonban nemet mondott, kisfiú ezért nagyon szomorú volt. Amikor az anyukája látta, hogy milyen szomorú a kisfia, ezért mégis meggondolta magát, és megengedte neki, hogy hazahozza a kiskutyát. Ettől aztán a kisfiú nagyon boldog lett. Ha az anyukája nem engedte volna, az én mesém is tovább tartott volna.

                                                                  Írta Tóth Brigitta

                                                              Mike

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Az volt a neve hogy Péter. Péternek volt egy autója. Igen szerette a piros irányítható autóját. Egyszer játszott vele az utcán. Játék közben egyszer csak a játékautója kigurult az útra, ahol átment rajta egy autó. Péter szomorú volt, anyukája vigasztalta és azt mondta neki: „Fiam, majd holnap elvisszük javítani.” Erre a fiú megörült. Elvitték a javítóba, de ott azt mondták, hogy ezt nem lehet megjavítani. A fiú megint elszomorodott, de anyukája azt mondta neki: „Majd holnap veszek egy újat.” El is mentek venni és 2000 forintba került. Anyukája megvette és a fiú el is nevezte az új autót, az lett a neve, hogy Mike. Ha az anyukája nem vette volna meg az új játékot, az én mesém is tovább tartott volna.       

                                                                                               Írta Szojka Richárd

A varázs kecske

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király. Ennek a királynak volt egy lánya. Egyszer a lány kivitte a kecskét legeltetni. A lány nagyon éhes lett, a kecske ezt meghallotta és megszólalt. Azt mondta neki:

-  Húzd meg a szarvam, és annyi étel lesz itt, amennyit csak el tudsz képzelni.

A lány így is tett, meghúzta a szarvát. Megvacsorázott és hazamentek. Otthon nem vacsorázott. A király ezt furcsállotta, ezért a lány után küldött valakit, hogy nézze meg, mit csinál a réten.

Másnap nem engedte ki a lányt, hogy meglegeltesse a kecskét. Ha a lány tovább legeltetett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Írta Szűcs Virág Rebeka

A gyémánt seprű

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony és annak egy fia, úgy hívták, hogy János. Egyszer mondta János, hogy elmegy szerencsét próbálni. El is ment János szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, egyszer csak találkozik egy öregemberrel. Ez az öregember mondta Jánosnak, hogy ha hoz neki vizet a patakból, akkor megajándékozza. János

elment a patakhoz vízért és hozott az öregembernek. Odaadta az öregembernek és az öregember adott neki egy gyémánt seprűt. Azzal ment tovább János, és egy városba érkezett.

Ebben a városban volt egy király, ez a király kihirdette, hogy aki kitakarítja a kastélyt, annak odaadja a leányát és a fele királyságát. Hát mondta János:

• Megyek megpróbálom.

Ment a királyhoz és mondta, hogy megpróbálja kitakarítani a palotát. Neki is látott a takarításnak, és egyszer csak megszólalt a seprű:

• Én egy varázs seprű vagyok. Majd én segítek neked takarítani.

Azzal neki is látott a seprű takarítani, és egy szempillantás alatt csillogott-villogott az egész palota. Megköszönte a király Jánosnak, hogy kitakarította a palotát.

Aztán csaptak olyan lakodalmat, hogy olyan lakodalom még nem volt. Itt a vége, fuss el véle.

  Írta Horváth Réka  

A macska és a kutya háborúja

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisleány. Annak volt egy kutyája és egy macskája. A kutya nagyon rosszban volt a macskával. Egyszer elkezdtek marakodni az ételen és az innivalón is.  Egyszer nagyon hideg volt és a kutyához odabújt a macska. És attól fogva jó barátok lettek. Megosztoztak az ennivalón és az innivalón is. Ha a macska meg a kutya nem lettek volna jóban, az én mesém is tovább tartott volna.

Írta Grell Janka

A kandúr szülinapja

Volt egyszer egy öregember, Feri bácsi és annak egy kandúrja, Fingusz. Egy házban laktak, amihez tyúkól, barkácsműhely és fáskamra tartozott. Volt egy szomszédjuk, akit Guszti bácsinak hívtak.

Egyszer csak eljött Fingusz szülinapja. Feri bácsi palacsintatortát sütött neki. Feri bácsi kiment a tyúkólba tojást szedni. Egy kosárral szedett. Fingusz már várta, hogy elkezdődjön a palacsintasütés. Amikor már minden megvolt, már csak a liszt hiányzott. De azt nem találtak sehol. Feri bácsi már fogta volna a biciklit, de észrevette, hogy a második kerék lapos. Azt mondta Feri bácsi:

- Nem baj, Fingusz, mindjárt megfoltozom, és elmegyek lisztet venni.

         Amikor Feri bácsi be akart menni a kulcsért, észrevette, hogy a kulcs eltűnt. Aztán vették csak észre, hogy a kút legalján van a kulcs. Feri bácsi rájött, hogy egy fadarabbal és egy kampóval ki tudja halászni a kulcsot. Elkezdett botot keresni. Botot nem találtak. De Feri bácsinak eszébe jutott egy horgászbot a padláson. Kivette a horgászbotot, amivel kihorgászta a kulcsot. Kinyitotta az ajtót. Bement a szerszámokért és megjavította a biciklijét. Elmentek boltba lisztért. Hazamentek és megsütötték a tortát, majd vígan megették. Ha nem lett volna meg a létra az én mesém is tovább tartott volna.

Írta Szilvási Erik