Eddig kitűnő vagy majdnem kitűnő tanuló voltam. Most viszont szokatlanul "gyenge" tanulmányi tervet készítettem. 4,17-es átlag - olyan jegyekkel, mint történelem kettes, magyar hármas és hasonlók.

Megelégeltem, hogy sok olyan időt is tanulással töltsek, amit sokkal hasznosabban vagy szebben tölthetnék. Ugyanis bizonyos dolgok kötetlező tanítását egyszerűen értelmetlennek, és ezáltal elfogadhatatlannak tartom.

Lássuk sorra a sérelmeimet.

Történelem
Hosszas átgondolás után arra jutottam, hogy a történelem ismeretére tulajdonképpen semmi szükségünk sincs ahhoz, hogy a világban helyesen cselekedjünk. A háborúk, a viszályok, a nyomorgások oka legtöbbször nem a tudatlanság volt, hanem a rosszindulat: az önzés, a telhetetlenség. Az, hogy minél kevesebb kiadást és több hasznot akarok. Az, hogy minél több területet akarok. Az uralkodók és a hatalmon lévők egymással háborúkat folytattak, emberek millióit hadba küldve, rendelkezve életük és haláluk felett, ami felett semmiféle joguk sincs.
És tették mindezt azért, hogy területeket szerezzenek, ami fölött szintén semmiféle joguk sincsen. Azok fölött ugyanis az ott élő embereknek van joga. Országhatárokkal játszadoztak, elfelejtve, hogy különböző nemzetiségűek százezreiről döntenek. Mintha bármilyen természet vagy Isten adta joguk lenne erre. Pedig nincsen. A történelemkönyvek tartalmának legnagyobb részére semmi oka az emberiségnek, hogy büszke legyen. Sokkal hasznosabb lenne talán, ha csak a jó példákat mutatnák meg. Azt a keveset.
És rajtuk kívül mást nem tanítanának a múltból, sokkal inkább a jelen viszonyokat igyekeznének megismertetni és megértetni a tizenévesekkel. Hisz míg a múlttal foglalkoznak, nem figyelnek eleget a jelenre.
A sok történelemtudás önkéntelenül is arra késztetheti az embereket, hogy egy-egy népről általános véleményt alkossanak, és ezt a jelen viszonyokra is alkalmazzák. Nem csoda, hiszen a történelemben is, mint már mondtam, emberek milliói csaptak össze egymással. Pedig a jóérzésű emberek nem akarhatták a vérontást. Legfeljebb akkor, ha félrevezették őket. A hatalmon lévők. Akik igazából akarták a háborúkat.
Az meg már csak hab a tortán, hogy amit a múltról mondanak, az vagy igaz, vagy nem.
A lényeg tehát csak ennyi: nincs szükség a múlt firtatására. A mostani viszonyok alapján kell döntést hozni. Az emberekbe nem a történelmet kell sulykolni, hanem a jelenkort kell velük megismertetni. És közben arra felhívni a figyelmüket: a helyes döntések meghozatalánál nem országokat kell nézni - hanem az embereket. Az embert.

Művészetek
Ide tartozik az irodalom, a vizuális kultúra (képzőművészet), valamint a zene. Szerintem teljesen helyénvalótlan, hogy megkövetelik az emberektől, hogy TANULJÁK MEG valakinek a munkásságát.
Valamilyen tudnivalót az ember csak 3, azaz három okból jegyezhet meg:
- mert használja rendszeresen
- mert érdekli
- mert tetszik neki.
Azért biztos nem, mert "azt mondják, hogy tudni kell." Mire fogunk emlékezni néhány hónap után abból, amit kényszerből tanulunk meg?
Kevesebbre, mint azokból, amiket kedvenc pletykalapunkban olvastunk.
A művészetet meg kell az embereknek mutatni. Az alkotások széles választékát kell az ifjúságnak bemutatni, és meg kell adni a lehetőséget arra, hogy akinek a munkássága őket érdekli, vagy akié tetszik nekik, azokkal bővebben is megismerkedjenek.
Ami tetszik nekik, azt meg fogják jegyezni. Ami nem, azt meg nem. Akkor sem, ha kényszerítik őket rá.

Természettudományos tantárgyak
Itt most a biológiáról, kémiáról, fizikáról, illetve természetföldrajzról szeretnék beszélni. Úgy gondolom, hogy a körülöttünk lévő világ alapfokú ismeretére mindenkinek szüksége van. Tudnunk kell, hogy bizonyos dolgok miért történnek, milyen hatással vannak ránk, és hogy mit szabad és mit nem szabad csinálnunk - a magunk, a mások és Földünk érdekében.
Ez az említett tantárgyak kötelezően előírt tananyagának töredéke.
De azt tudnunk, hogy mit jelent, hogy "elősejtmagvasok", hogy "pirimidinváz", hogy "elnyelési színkép", vagy hogy "hipocentrum", szerintem nem szükséges ahhoz, hogy egészségesek legyünk, hogy átlagemberként megértsük, amit szeretnénk, és hogy védjük a környezetünket.

Matematika
Nos, ezt illetően nem jutottam még szilárd állásfoglalásra. Ha valóban igaz az, amit sokan mondanak, hogy "a matematika megtanít gondolkodni", akkor azt mondom, hogy jó, rendben van, maradhat úgy, ahogy van. De amint a legkisebb kétség felmerül, hogy ez nem így van, azt mondom: változtatni kell rajta. A megtanulandó matematikai ismereteket olyan mennyiségűre kell beállítani, ami valóban nem több a gondolkodás egészséges fejlesztésénél. El tudom képzelni, hogy bizonyos bonyolultabb műveletek helyett más jellegű, logikát és intelligenciát fejlesztő, egyszerűbb és összetettebb feladatokat kellene adni a diákságnak - azok talán jobban edzenék a helyzetmérlegelő és döntéshozó képességüket. De mindezt csak feltételesen mondom, hiszen a matematika gondolkodásunkra kifejtett hatása nem tiszta számomra. Általánosságban tehát azt tudom mondani: a szükségesnél többet semmiképp ne követeljenek meg tőlünk.

Erkölcstan
Egy ilyen jellegű tantárgyat mindenképpen bevezetnék. Az emberekben ott van a jóindulat, csak ki kell hozni belőlük. Meg kell velük értetni, hogy milyen szép és jó az, ha jóindulatúan cselekszünk. És rá kell világítani, hogy mennyivel boldogabbak lennének ettől az emberek, és hogy a jelenlegi világ mennyivel szebb lenne akkor, ha az emberek nem lennének annyira önzőek és gonoszak.
A tudás nem elég. A jó erkölcs gyakorlása legalább annyira fontos, sőt, fontosabb is. Úgyhogy egy erről szóló tantárgyat mindenképpen bevezetnék. Mondjuk a filozófia és az etika tantárgyak ötvözésével és kibővítésével - na meg persze a fölösleges, a kitűzött cél megvalósításához nem szükséges anyagrészek leválasztásával.

A fentiek az általános képzés irányelvei. Ezt követően, illetve ezalatt mindenki a leendő foglalkozásának megfelelő, szakjellegű ismeretek elsajátításával kell, hogy foglalkozzon.

És persze, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy érdeklődése erejéig bármelyik tantárgyból bővebb ismereteket szerezzen. Ehhez ugyanúgy kell a tanári segítség, mint az alapismeretek elsajátításához.
Úgyhogy a tanár szerepe egyáltalán nem szűnne meg. Sőt, a tanároknak is jót tenne egy ilyen iskolarendszer. Mert most mi a helyzet? A diák kit okoljon azért, mert olyan sokat kell tanulnia? Hát a tanárt - gondolják. Holott a tanárnak is csak kényszerűségből kell minden diákot minden dologra megtanítania.
A tanártól nem várhatjuk el, hogy ne tanítson. Sőt, azt kell elvárnunk tőle, hogy az adott tantárgy legmagasabb szintű tudásának birtokában legyen.
*Az* nem mindegy, hogy kiknek tanít. Az alapismereteket mindenkinek tudnia kell, de a diákokat könnyű meggyőzni arról, hogy azokra valóban szükségük van. Másfelől, az alapismeretek olyan könnyen tanulhatók (mindenkit érintenek), és olyan kevés tanulnivalót jelentenek, hogy ez már nem szítana különösebb ellenérzést tanár és diák között.
Aki pedig egy tantárgyból tényleg sokat akar tudni (mert érdekli vagy mert szüksége van rá), az egyenesen hálás lesz a tanárnak azért, hogy az átadja tudását. A tanár pedig örülni fog annak, hogy unott arcok helyett végre valódi érdeklődés kíséri figyelemmel mondandóját.

Így lesz a diákból tanítvány, a tanárból elismert és szeretett ember, az iskolából pedig egy olyan hely, amelyre mindenki úgy gondol, mint gyökereire, amely elindította az élet útján, és amelyre elvesztegetett évek helyett valódi szükségletként, hálával és tisztelettel gondol vissza.

És mindez nem kell, hogy csak álom maradjon. Amit leírtam, az megvalósítható - és szerintem meg kell, hogy valósuljon, ha azt akarjuk, hogy a diákok is és a tanárok is boldogok legyenek - és boldoguljanak.