A példaképem
Az én példaképem egy fiatal tatai lány, Szember Renáta, aki már megjárta a poklok poklát.
Néhány évvel ezelőtt Reninek volt egy súlyos autóbalesete Németországban. Ő is és az autó sofőrje is elaludt. Reni az ülésével együtt kirepült az autóból. Hatalmas szerencséje volt, hogy le volt kötve, azonban ahogy kirepült az autóból, egy másik kocsi áthajtott rajta. Összetört a medencéje. Még kint Németországban rengetegszer megműtötték. Elvesztette a bal lábát, a jobb lábán nincs meg teljesen a lábfeje, valamint a testén több helyen hegek keletkeztek. Mivel nagyon sok vért vesztett, ezért sok vérre volt szüksége. A jobb válla, bordája tört, mája, epéje sérült. Az orvosok lemondtak róla. 40 fokos lázzal és májgyulladással hozták haza Magyarországra, ahol szintén műtétek sorozatán esett át. Az orvosok itt is lemondtak róla, ezért anyukája úgy döntött, hogy hazaviszi Renit, ha már meg kell halnia, akkor otthon a családjával legyen az utolsó napjaiban. Csodával határos módon Reni állapota elkezdett javulni, persze gyógyszereket is szedett, de ahogy ő mondaná: „Minden fejben dől el, hogyha nagyon akarunk valamit, úgyis sikerülni fog csak akarni kell és hinni benne.” Újra meg kellett mindet tanulnia: enni, írni, felülni stb. Ő nem adta fel, harcolt, mert nagyon szeretett volna újra megtanulni járni és kiszállni a kerekesszékből. Tornákra járt, hogy sikerüljön a protézis használata. Mikor már végre majdnem minden jó volt, akkor volt neki egy nyelőcsővérzése. Az orvosok megtiltották neki, hogy bármi megerőltetőt csináljon, így hát abba kellett hagynia a rehabilitációt. 2008-ban kiderült, hogy májdonorra van szüksége. Egy évbe telt, mire felkerülhetett a várólistára. A májdonor lenne az utolsó esélye, mert ha kapna, akkor folytathatná a műtétek sorozatát és a rehabilitációt. 2012-ben úgy döntött, hogy megpróbál az interneten keresni magának donort. Én is úgy ismertem meg, de azóta már több tévés műsorban is szerepelt. Reméli, hogy egyszer csak megcsörren a telefonja és bízik benne, hogy újra olyan életet fog tudni majd élni, mint a vele egykorú fiatalok .
Nekem azért Reni a legnagyobb példaképem, mert megmutatta, hogy a lehetetlent is el lehet érni. A mai napig is sokszor gondolok rá. Egy mondattal szeretném ezt a fogalmazást lezárni, amit Reni többször is kiírt egy közösségi portálon: „Legyél mindennap vidám, mert csak egyszer élünk!”
Mezzei Kriszti, 8. osztály