Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt az , hogy elmentem egy barátomhoz, és láttam, hogy a szobájában bütyköl valamit.

 Amikor közelebb mentem, láttam, hogy egy időgépet készít. Én nem írtam, és jobban megnéztem a gépezetet. Rájöttem , hogy egy időgépet készít. Nem bírtam magammal, ezért amikor elment vacsorázni, gyorsan bekapcsoltam az időképet. Az időgép elrepített egy messzi időpontba. Így kerültem 2597-be.

Eleinte nem tudtam, hol vagyok, mindenütt furcsa emberek, furcsa járművek és furcsa dolgok voltak. Kétségbe voltam esve, nem tudtam, hogy mit csináljak. Egy idő után viszont erőt vettem magamon, és elindultam világot látni. A világon minden megváltozott. Majdnem minden repült, amit csak láttam: ott volt a lebegő TV, a repülő autó és még sok más. Azt is észtevettem, hogy mindenütt robotok voltak, és mindent a robotok csináltak. A robotok elvégeztek minden munkát a szellemi munkától a legnehezebb fizikai munkáig. De minden egyes roboton észrevettem egy nevet, ez a név a Dvorák név volt. Elgondolkoztam, hogy lehet, hogy ő a jövőbeli rokonom. Hát fogtam magam és elmentem a robotgyárba, és ott találkoztam Dvorák Afgyárttal. Afgyárt elővett egy könyvet, és ebben a könyvben benne volt a Dvorák család családfája. Végül kiderült, hogy tényleg családtag vagyok. Afgyárt elárulta a robotgyártás titkát, és elmondott mindent a családról. De az öröm nem tartott sokáig, ment a barátom befejezte a

vacsorát, és visszahozott a jelen időbe. Én elmondtam neki, hogy mit láttam, kivel találkoztam, ő meg csak nagyot nevetett rajtam. Azt hitte, hogy ezt mind kitaláltam.

Hát én így láttam a jövőt. Lehet, hogy másképpen lesz évek múlva, de én ennek a jövőnek örülnék.

Dvorák Péter, 7. osztály