A kisebbek kedvéért következzen itt néhány mese, amit iskolánk 5. osztályos tanulói írtak. 

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, élt egy család. Egyszer született egy gyermekük, a kis Linda. Születése alkalmából kapott a kislány egy csikót. Amint Linda megtanult beszélni, a csikót elnevezte Hercegnek. Nyolc évesen elkerült egy öreg iskolába a negyedikesek közé. Ott volt: Fanni, Nicolas, Viktor, Gergely, Patrik, Tibi, Krisztián, András, Norbi és Dominik. Dominik teljes szívéből gyűlölte a kis Lindát. Elhatározta, hogy addig nem nyugszik, míg ki nem csapják Lindát az iskolából. Így telt el egy év, és Dominik megszerette Lindát.

Egy nap, amikor Linda és Herceg a legelőn játszott, Linda észtevett valami ragyogást Herceg sörényén. Ez volt Linda tündérkeresztanyja, Tündéri Mária. Linda azt kérdezte tőle:

- Ki vagy?

- Én vagyok a tündérkeresztanyád.

- Az meg mi? Teljesíted három kívánságom?

- Pontosan.

- Jó. Azt szeretném, hogy mindenki szeressen.

- Rendben van.

Úgy is lett. Másnap, amikor az iskolába tartott, rájött, hogy az egyik osztálytársa maga az ördög. De melyik az? Gondolkodott, gondolkodott, és rájött! Dominik volt az ördög. Az iskolában messziről elkerülte Dominikot. A tanítás után meglátta, hogy Dominik varázsolt. Pánikba esett és rohant, ahogy csak bírt. De Dominik elkapta és bezárta. Szegény kis Linda ott szomorkodott a tömlöce sarkában. Egyszerre csak meglátta Herceget, és rájött, hogy ő egy varázsló. Herceg ellopta a kulcsokat és kiszabadította Lindát, de mielőtt Herceg kivarázsolta volna őt, Dominik ott termett előttük a gonosz hadseregével. Lindát Herceg 15 éves karate-harcossá varázsolta. Herceg mindenkit elintézett, de Lindát magára hagyta Dominikkal. Ők ketten 4 órát harcoltak, de Lindának végül sikerült kifárasztania, majd egy óra múlva legyőzte a gonoszt.

Nem sokkal ezután Linda találkozott egy fiúval és pár év múlva összeházasodtak. Született három fiuk és egy lányuk. Őket is karatéra tanítatták. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Vége

Cséfalvay Fanni, 5. Osztály

A parasztember meg a medve

Volt egyszer egy paraszt ember, aki egyedül művelte a földjét. Egyszer arra ment a medve. Megkérdezte, nincs-e valami munka a számára. A paraszt ember azt mondta:

-Műveljük ketten a földet, aztán a termést majd elosztjuk. Búzát fogunk ültetni. Melyik része legyen a tied, medve? Ami a föld felett nő, vagy ami a föld alatt?

Azt mondta a medve, ami a föld alatt. Így hát neki láttak a munkának. Amikor arattak, a medvéé maradt a gyökér, a paraszté pedig a búza. Így ráfázott a medve.

Másodjára répát ültettek.

-Most mit szeretnél medve? Ami a föld felett vagy ami a föld alatt nő? – kérdezte tőle a parasztember.

Most a medve azt válaszolta, hogy a föld feletti részt szeretné. Csakhogy megint pórul járt a medve, mert ő kapta a répa szárát. A parasztemberé pedig a finom répa maradt. Ezután sose dolgozott együtt a medve és az ember.

Írta SzűcsAndrás, 5. osztály