Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves kollégák!

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Egy felsőcsallóközi 2000 lakost számláló falu magyar tannyelvű alapiskolájának igazgatója vagyok. Egy olyan iskolának, ahová a gyermek gyalog is el tud járni. Klebelsberg Kuno, a második Magyar Királyság vallás- és közoktatási miniszterének véleménye szerint a mi iskolánk egy jó iskola:

„Az a jó iskola, ahová a gyermek gyalog is el tud menni.”

 2013 tavaszán azonban az iskola színvonala rövid idő alatt hatalmasat esett. Az iskola tanulói elkezdtek kerékpárral járni iskolába, sőt nagyon sok gyermeket szüleik autókkal szállítottak az iskolába. Az iskolaügyi minisztériumban ezt azonnal észrevették és iskolánkat a bezárandó iskolák listájára helyezték.

         De most egy kicsit komolyabban!

2013 júliusában szőnyegre hívattak a falu polgármesterével együtt az iskolaügyi minisztériumba, ahol közölték velünk, de inkább mondhatnám, hogy parancsba adták: az elkövetkező iskolai évben racionalizációs intézkedések keretén belül szüntessük meg az oktatást az iskola felső tagozatán, valamint vonjuk össze az első-második valamint a harmadik-negyedik osztályokat. Természetesen az ukázt nem írtuk alá és a falu képviseleti testülete is később úgy döntött, hogy teljesen szervezett iskolaként működtetjük iskolánkat az elkövetkező iskolai évben is.

Hogyan is van ez? Milyen elvek, elképzelések, valós érvelések szólnak iskolánk bezárása és vele együtt még további 128 iskola megszüntetése mellett?

         Elég volt a leghozzá nem értőbb iskolaügyi miniszternek egy szépet álmodnia, vagy kettőt? Mert az első álom után még 500 iskoláról volt szó aztán a második álom után már csak 129-ről.

         Vagy talán az volt a bűnünk, hogy a törvényekkel összhangban 2013-ban mertünk pénzt kérni az iskola működtetésére?

         És miért csak a mi iskolánk ellen folyik eljárás? A 2014-es évben a minisztérium 10 millió eurót osztott szét az egyeztetési folyamat során, amiből mi természetesen megint kimaradtunk.

         2013-tól nem kérvényezhetünk anyagi támogatást az egyeztetési folyamat keretén belül, pályázatainkat rendre elutasítják, nem folyamodhatunk támogatásért tornatermünk felújítására… Az iskolaügyi minisztérium adatbázisában a mi iskolánk megnevezése pirosan villog! Ezek után bátran kijelenthetem: a szlovák iskolaügyi minisztérium diszkriminálja iskolánkat!

         Újra és még egyszer kérdezem: MIÉRT?

         Kérdéseinket a jelenlegi iskolaügyi miniszter úrnak is eljuttatjuk és választ várunk azokra. Véleményünk szerint a racionalizációs javaslatok megfogalmazása előtt a minisztérium megbízott dolgozói legalább repülőből megnézhették volna bezárandó iskolánkat. Már a magasból láthatták volna milyen iskolát akarnak likvidálni. Szép rendezett iskolaudvar és felújított iskolaépület látványa fogadta volna őket a magasból. Esetleg ha leszálltak volna a földre, akkor megnézhették volna iskolánkat belülről is, ahol megtekinthették volna a frissen festett tantermeket, az új iskolai berendezéseket, az iskola technikai felszereltségét, vagy tanulmányozhatták volna az iskolában folyó oktató-nevelő munkát, megismerkedhettek volna az iskola szabadidős programjaival. Meggyőződhettek volna arról, hogy iskolánk valóban a falu oktatási, nevelési, kulturális és sportközpontja.

         Biztosan elfogult vagyok. De mi tudjuk, hogy mit jelent egy iskola a falu életében, a felnövekvő nemzedék oktatásában és nevelésében.      

Ezért: Követeljük a minisztérium diszkriminatív racionalizációs intézkedéseinek azonnali megszüntetését. Sőt én személy szerint javaslom a racionalizáció kifejezés eltörlését a minisztérium használatában. Mert a racionalizáció az elmúlt évtizedekben az iskolaügyben nem jelentett mást mint leépítést, megszüntetést, elbocsátást, bezárást...

Van még egy javaslatom, amely megvalósításával megoldódna nemcsak a kisiskolák összes problémája, de a szlovákiai alap és középiskolák legtöbb problémája is:

Politikusaink és választott parlamenti képviselőink, akik oly gyakran hangoztatják az oktatás és a nevelés prioritását terveikben és politikájukban tegyenek azért, hogy Szlovákia a nemzeti jövedelmének oktatásra fordított alig 4%-át emelje 6%-ra amellyel legalább az európai átlagot érnénk el.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Lásd: KRÁLIK TV

http://kraliktv.blogspot.sk/2015/09/komaromi-nagygyules-kisiskolak.html